2017. február 21., kedd

Bevezető

Wrong Way
bevezető
  Édesanyámat néztem. Hófehér bőre ragyogott mint egy tökéletesre csiszolt gyémánt,  fekete hajrengetege a vállán pihent, kezei maga köré voltak fonva. Éjjfekete szemei le voltak hunyva és soha többé nem nyílhatnak ki. A koporsó fedele örökké lezárult, majd eltűnt a fekete földben.

Abban a pillanatban vissza szerettem volna menni az időbe, hogy több időt tölthessek vele. Vissza mentem volna azokba az időkbe, amikor nem volt semmi gond. Amikor együtt játszottunk, nevettünk. Boldogok voltunk. Mára a boldogságból nem maradt semmi.

Hihetetlen, hogy az élet mekkorát tud ütni. Valaki mindent megkap amit csak kíván, valakinek semmi se jut. Valakinek az a legnagyobb problémája , hogy nincs meg a legújabb, leggiccsesebb Gucci táska, miközben valaki nem tud vacsorát tenni az asztalra nap mint nap.

Egy rózsát tettem a friss sírra, majd húgomra néztem.
-Gyere, menjünk.- mondtam, majd az ölembe kaptam.
-Anya nem jön velünk?- kérdezte.
-Anya nem tud velünk jönni.- mondtam, majd kisétáltunk a temetőből. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése