Wrong Way
bevezető
Édesanyámat néztem.
Hófehér bőre ragyogott mint egy tökéletesre csiszolt gyémánt, fekete hajrengetege a vállán pihent, kezei
maga köré voltak fonva. Éjjfekete szemei le voltak hunyva és soha többé nem
nyílhatnak ki. A koporsó fedele örökké lezárult, majd eltűnt a fekete földben.
Abban a pillanatban vissza szerettem volna menni az időbe,
hogy több időt tölthessek vele. Vissza mentem volna azokba az időkbe, amikor
nem volt semmi gond. Amikor együtt játszottunk, nevettünk. Boldogok voltunk. Mára
a boldogságból nem maradt semmi.
Hihetetlen, hogy az élet mekkorát tud ütni. Valaki mindent
megkap amit csak kíván, valakinek semmi se jut. Valakinek az a legnagyobb
problémája , hogy nincs meg a legújabb, leggiccsesebb Gucci táska, miközben
valaki nem tud vacsorát tenni az asztalra nap mint nap.
Egy rózsát tettem a friss sírra, majd húgomra néztem.
-Gyere, menjünk.- mondtam, majd az ölembe kaptam.
-Anya nem jön velünk?- kérdezte.
-Anya nem tud velünk jönni.- mondtam, majd
kisétáltunk a temetőből.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése